Azt mondják, ha valamit/valakit elveszítesz, akkor tudod majd értékelni mindazt, amit érted tett és mindazt, aki valójában melletted volt. Eljön ez az idő? Úgy érzem, hiába nyújtom a kezem, nem akarod megfogni, nem érinted meg. Így később nem hiányozhat a kézfogásom, pedig én magamhoz szorítottalak volna, de nem engedted. Nem történt meg, mert falat állítottál közénk. A meg nem történt dolgokat pedig nem értékelheted, és nem hiányolhatod. Hogy veszíts el, ha nem is kellettem? Hiába küzdöttem. Nem értél még meg erre!

Némán szerettelek, mert nem adtál arra lehetőséget, hogy megmutassam milyen, ha valaki feltétel nélkül és odaadón, olyannak akar, amilyen vagy.

De majd egyszer eljön az ideje és az fog hiányozni Neked, ami meg sem történt. Vágyni fogsz arra, hogy valaki úgy szeressen, ahogy én szerethettelek volna. Félek, hogy késő lesz…
Az a különleges kézszorítás hiányzott. Hónapokon át nyújtottam feléd a kezem, de nem kaptál el, hagytad, hogy lezuhanjak és összetörjek...